Czimeg János

Czimeg János
„akinek hét élete volt"
(Szeged, 1823. május 15.  - Graz, 1876. február 26.)

Az első szegedi bányamérnök, bányatanácsos, mérnökkari honvédtiszt, feltaláló-gyáros, lapszerkesztő, képviselő-állatkert igazgató és várostervező.

Atyja Czimeg György Szeged Felsővárosi kovácsmester volt.

Czimeg János mérnök, bányatanácsos és feltaláló a déli tájakról, Szegedről, került az északi bányavárosba, Selmecbányára, a Bányászati Akadémiára.

Szegeden a katolikus líceumba járt, mely híres volt igényes rajzoktatásáról, fegyel-mező neveléséről, majd a selmeci akadémián bányászatot hallgatott. Az általános matematika, fizika és kémia mellett kitűnt ásványtanból és geológiából, és tűrhető volt mind a polgári (város) építészet, mind pedig szakrajzból. A bányász-kohász általános stúdiumokat mind kitűnően abszolválta. A vas- és acélgyártás, valamint a fémek ötvözésének tudományából speciális vizsgákat tett. Mint Szinnyei József említi: „Szeged fiai közül az első s eddig egyedüli, ki e pályát választotta." (Szinnyei J., 1893. 516. l.)

Selmecen a tehetséges szegedi fiú nemcsak a bányászati ismeretekre tett szert, ha-nem remekül helytállt a német nyelv terén is, mivel ott, akkor az oktatási nyelv né-met volt. De: „akadémiai növendék korában a német nyelven kívül a francia s angol nyelvet is elsajátította, és az idegen irodalomnak természettudományi, földtani, ős-lénytani, vegytani irodalmát eredetiben tanulmányozta". (Szinnyei J., 1893. 516. l.)

Czimeg, mint friss diplomás, közel került a szabadságharc eszméihez. 1848-ban a honvédség mérnökkari osztályának tagjaként részt vett a főváros megerősítésében. A szabadságharc bukása után feltehetően büntetésből egy „alárendelt bányahivatalban" kapott csak állást, könnyen döntött a nyugati emigráció mellett. 1849-ben emigrált, Bécsből Párizsba ment, és az Akadémia speciális tanulmányainak folyamányaként egy akkor különös, talán divatos, és főként jövedelmező témával a tükörgyártás modernizálásával foglalkozott. Ő vezette be az ón-klorül (Sn Cl 2) alkalmazását több technikai változtatással. Nem volt mindegy az, hogy miből van az üveglap fényvisszaverő rétege. A korábbi anyag használatát higany-mérgezés kísérte gyakran. Czimeg Jánosnak az ötlete egy régi alkimista recept adta, melyet Cilley Borbála (1392-1451) - Zsigmond király felesége - lírásában talált meg. Párizsban találmányainak (ezüstözött tükör stb.) hasznosítására ipari üzemet létesített. (Kenyeres Á. főszerk., 1967. 334. l.) Sikereit a londoni és a párizsi kiállításokon éremmel jutalmazták, ezek megalapozták vállalkozása anyagi sikerét, melyből az emigráns mérnök Kossuth Lajost is jelentős mértékben tudta támogatni.
Az ezüst tükröt azután a selyemszálak ezüstözése és aranyozásának általa feltalált technikája követte, ami akkor még általános paszománt-divatot is befolyásolta. (Szinnyei J., 1893. 516. l.)

1861-ben üdülési célból néhány hétre szülővárosába haza utazott, ekkor ismertette meg találmányát a Szegedi Hiradóban. Röviddel utána visszament Párizsba. Szegedi barátai utána küldték a frissiben kiírt utcaszabályozási, kövezési és csatornázási pályázatot. Czimeg a tervet és annak költségvetési ajánlatát pusztán „mezei" honvágya enyhítésére elkészítette, hazaküldte, és mivel azt a város és helytartótanács jutalomra méltónak találta, a kivitelezés irányítását elnyerte vele, 1865 nyarán végleg hazatelepült.

Kezdeményezésére létesült Szegeden az ipar- és kereskedelmi bank.

Czimeget is indították volna 1867-ben a tápéi kerületben országgyűlési képviselőként, és csak, hogy eltűnjön Szegedről, Pestre pályázott: állatkert igazgatónak! (Politikusainknak ma is meggondolásra ajánlható!)

Innen hamarosan tisztességes állásba került, elfogadta kormány kinevezését királyi bányatanácsossá Körmöcbányára, a hazai pénzverés fővárosába.

A vegyészetnek sohasem fordított hátat: elismert feltalálója lett például az ezüstnek a réztől való elválasztás módszerének, egyszerűsítve az eddigi metallográfiai műveletet. Ezzel elérte, hogy az akkor forgalmon kívül helyezett régi hat és tíz krajcárosok rövid idő alatt új alakban jelentek meg.
1873-ban a Szegedi Lapok 1. számában az ezüstnek a réztől való elválasztására vo-natkozó igen előnyös módjának feltalálójául lőn bemutatva, mely módnak köszönheté a kormány, hogy a forgalmon kivül helyezett régi hatosok és tizesek nagy meggaz-dálkodás mellett rövid idő alatt új alakban jelenhettek meg.

„Bába kiadásában Czimeg János szerkesztése alatt 1865. év második felében feltá-madt a "Szeged" czímű, hetenként kétszer megjelenő társadalmi és közgazdasági lap, mely a Híradóval gyakori, éles polemiákat folytatott, de 1867. év tavaszán ez is megszünt."
http://www.bibl.u-szeged.hu/reizner/03/3343.htm

Sajnos, egészsége megromlott, s hiába utazott a gyógyulás reményében Körmöcbá-nyáról Bécsbe és Grácba, az utóbbi helyen aránylag fiatalon, 1876. február 26-án el-hunyt.

http://mek.oszk.hu/01800/01840/01840.pdf

Ő volt az árvíz előtti Szeged városközpontjának rendezője, elképzelései szerint alakult az akkori Széchenyi tér. Tagja volt a szegedi Szépítő Bizottmánynak, köveztette városunk útjait, járdáit, ami a mocsaras, víz uralta vidéken igazán nagy szám volt akkoriban.

A linkeken túl felhasználtam azok kiegészítésére Rózsa Gábor és Szemán Attila „Aki-nek hét élete volt" című írását, mely megjelent a Szeged 1998. júniusi számában.

(összemásolta dr. Rigó Mihály 2011-ben)