Kiss Ferenc

Kiss Ferenc okleveles erdőmérnök, a szegedi erdők atyja

Kiss Ferenc

1860. április 24-én született a Sopron megyei Szilsárkányban.
 
 
Kiss Ferenc - szülői ház

A szülői ház

Édesapja, Kiss Zsigmond, földművesként dolgozott, nyolc gyermeket nevelt fel, s a nagycsalád eltartása keménnyé edzette. A szülőfalujában végezte elemi iskolai tanulmányait, majd a soproni evangélikus líceumban (később Berzsenyi Dániel Gimnázium) 1879. június 27-én szerzett jó eredménnyel érettségi bizonyítványt. Legkedvesebb tantárgyai a természettudomány és a természettan voltak.

A líceumból került a selmecbányai erdészeti akadémiára.

1879. szeptemberétől 1882. júliusáig tanult ott - a dokumentumuk szerint - igen szorgalmasan. Sőt elsőéves korától kapott állami ösztöndíjából rendszeresen támogatta hét fiatalabb testvérét, családját. Oklevelet az Akadémián 1882. július 31-én kapott.

1882-ben a fiatal erdőmérnök a nagyváradi püspökség uradalmában kapott állást. 1885-ben élt az alkalommal, s a Földművelésügyi Minisztériumban vállalt szolgálatot. Itt dolgozott másfél évig.

Ugyanebben az évben alapító tagja az Országos Erdészeti Egyesületnek.

A Földművelésügyi Minisztériumban ekkor tárgyalják a szegedi erdők helyzetét. A város erdei igen rossz állapotúak, s a város tanácsa elhatározza az állami kezelésbe adást.

Bedő Albert, országos főerdész-mester ajánlatára 1885. decemberében Szegedre kerül, a feladatok, a tennivalók meghatározására.

Ebben az időben kérte fel Bedő Albert országos főerdőmester a Szeged környéki erdők fejlesztési tervének elkészítésére.

1886: január 3. A Szegedi Híradó hasábjain szűkszavú hírlapi tudósítás számol be arról, hogy Kiss Ferenc erdőtiszt az állami kezelés alá adandó városi erdők felügyelője Szegedre érkezett, hogy megkezdje a nagy tudást, kiapadhatatlan akaraterőt igénylő munkát.

1888: Kiss Ferenc három vastag fóliánst s két nagy térképet helyez le a város asztalára: a Szeged környéki erdők fejlesztési tervét. A szegedi működésének első évében üzemtervet készített a satnyuló, leromló erdők javítására. 1888-tól az üzemterv alapján megkezdik az erdők mesterséges felújítását.

1892: Kiss Ferenc beszámol a tanácsnak a folyamatban lévő munkáiról, részletezve a homokterületek erdősítését. Ebben a munkájában ír a homoktalajok minősítéséről a rajtuk talált növényzet alapján.

1893: A futóhomok terjedésének meggátolására 540 kat. holdon védőerdőt létesí-tett. Ennek mértéke megítélhető: 1776-ban mindössze 3 kat. holdnyi erdő terült el Szeged határában!

1895: A nagyfokú, mesterséges erdősítések ellátására több holdnyi csemetekertet létesít.

1897: Házasságot köt Strőbl Margittal, akinek édesanyja - Vedres Klementina - Szeged város nevezetes hites földmérőjének, Vedres Istvánnak, Szeged Széchenyijének, unokája.

1899: Szeptember 2-3. Országos gazdasági kiállítás Szegeden. Az összegyűltek előtt Kiss Ferenc tart előadást a homokterületek erdősítéséről. Az előadást számos kép, szemléltető anyag illusztrálta, melyeket a párizsi világkiállításra is elküldtek.

1900-1901: Termékeny évek. Több tanulmánya jelenik meg. Alsótanyán a város részére 8 holdas gyümölcsfa iskolát létesít. A nagy Vedres István után ő is lelkes híve a homoki gyümölcstermesztésnek. Alsótanyáin a város részére 12 holdas gyümölcsfa iskolát létesít, honnan százezerszámra kerül ki a sok nemes gyümölcsfa a tanyák udvarára és a szőlőkbe. Eléri, hogy olcsón, önköltségi áron adják a környékbelieknek, így mindenki hozzájuthat.

1913: Az 1892-ben már említett talajjelző növényekről nagy és összefoglaló munkájában talajjelző asszociációkról is beszámol. Elsőként hívja fel a figyelmet arra, hogy az akác termesztése nem minden élőhelyen indokolt. Javasolja a feketefenyő szélesebb körben való telepítését. A Földművelésügyi Minisztérium a Nyírségbe küldi mint bizottsági tagot, az ottani homokvidék tanulmányozására.

1914: Márciusban ajánlják Kiss Ferencet a szegedi Dugonics Társaságba (ahol abban az időben Tömörkényi István a főtitkár és Móra Ferenc szakosztályi titkár).

1918: Barátsága kezdődik Móra Ferenccel. .Január 27-én Kiss Ferenc székfoglalóját ("Adatok a szegedi erdők történetéhez ") Móra Ferenc olvassa fel. Augusztus 27. A Szegedi Naplóban Móra megemlékezik egy vasárnapi matinéról, amelyen Kiss Ferenc tartott szabad előadást kedvenc témájáról, az erdőről és erdősítésről ("...akinek reszket a szava a gyönyörűségtől, amikor kimondja a szót: erdő...").

1920: Alapos tanulmánya jelenik meg az Erdészeti Lapokban "Az Alföld fásítás és gyakorlati kérdéséhez" címmel.

1923: Kaán Károly és Kiss Ferenc barátsága és közös félelem érzete eredményeként születik meg az 1923. évi XIX. tc. az Alföld fásításának törvénye.

1925: Nyugdíjazzák (miniszteri tanácsosi címmel), a nagy gazdasági válság idején.

Alsótanyai szállásán fáradhatatlanul tovább dolgozik, írja értékes tapasztalatait. Barátságot köt Györffy Istvánnal, a szegedi egyetem botanikus professzorával, a Füvészkert alapító igazgatójával.

1930: A Föld és Ember c. folyóiratban megjelenik a "Duna-Tisza közti vadvizek és gazdasági jelentőségük" c. értekezése.

1931: Az Országos Erdészeti Egyesület vitaelőadást rendez az Alföld fásításának problémáiról. A vitaindító anyag Kiss Ferenc "Az Alföld-fásítás gyakorlati kérdése " c. tanulmánya.

1935: A Szeged Új Nemzedék XVIII. évf. 4. sz-ban Györffy István Kiss Ferencről ír, akit ő nevez el a "Szegedi erdők atyjá"-nak. (Megj.: mások ugyanezt Móra Ferencnek tulajdonítják.)

1939: Több évtizedes tudományos és gyakorlati munkája elismeréséül (többek közt Györffy István javaslatára is) a szegedi tudományegyetem díszdoktorrá választja. Ünnepélyes avatása augusztus 25-én van.
Egyik legnagyobb munkája az Erdészeti 'Lapok 1939. évi III., V., VI., VII. és VIII. füzetében lát napvilágot. Később különlenyomatként is megjelenik. A tanulmány „Szeged erdészete” cím alatt jelenik meg és minit egy összefoglalása a szegedi erdők történetének. Ez a mű tartalmazza voltaképpen 50 éves működésének minden lényeges mozzanatát.

Napvilágot lát legnagyobb munkája "Szeged erdészete" címmel az Erdészeti Lapok füzeteiben.

1940: Az ásotthalmi elágazásnál lévő erdőben fatábla jelzi: "Kiss Ferenc Erdő".

1944: Ebben az évben jelenik meg 3 tanulmánya: "Duna-Tisza közti erdők használatának tartamossága", "Harc az elemi csapásokkal a Duna Tisza közti homokterületeken", és a "Serevényfűz".

1952: Utolsó évében, érdemeit nem méltányolva, szinte elfeledve, június 14-én halt meg Szegeden.

Emlékét Szegeden egy mellszobor, egy róla elnevezett szakközépiskola (korábban erdészeti technikum) és emléktábla őrzi. Az ásotthalmi Emlékerdőben domborművel ellátott tölgyfa "obeliszk" Cs. Kovács László alkotása.

Az Alpok lankáin, s a Kárpátok hegyei között eltöltött hosszú idő után így kötötte össze életét az Alföld, a homok fásításával.

Sok ember életét keserítette meg a futóhomok, sok növényi élet pusztult el a folyton pergő homokszemek között. A feladat tehát óriási, jelentős szaktudást és töretlen munkakedvet igényel. Tudással és kitartással rendelkezett Kiss Ferenc, az eredményességhez azonban kellett a szeged környéki nép évszázados vágya sorsának, környezetének jobbítására.

Élete és munkássága ettől kezdődően szorosan összekapcsolódott az alföldi homokterületek erdősítésével, a futóhomok terjedésének megállításával.

Úttörő jelentőségű megállapítása volt, hogy a talajokat a rajtuk termő ősnövényzet feltárásával szükséges minősíteni, mert ez adhat fontos támpontot az ültetendő fafajok megválasztásában.

A gazdasági tevékenység közben él benne a tudásszomj is: mindenre figyel, a fák betegségeitől kezdve a homokon tenyésző növényzetig. A megfigyeléseit rendszeresen gyűjti, feljegyzi, tanulmányai, cikkei megjelentek a szaklapokban. Elméleti jelentőségű írása a 90-es években a homokfásítás gondjairól szól: kiemelkedő újítása, hogy a homoktalajok minősítésében az ősnövényzet alapján dönt. Többször is foglalkozik tanulmányában az akácfa pajzstetűvel. Gyakorlati munkája sem kevésbé jelentős.

Elsőként létesít véderdőt a homokverés megakadályozására, a város körül zöldövezetet sürget, a hazai nyárfajok erdőgazdasági jelentőségét részletesen elemzi.

Megállapítja, hogy a szürkenyár új faj.

A csemetenevelés jelentőségéről, az erdőtelepítések új eljárásairól szerzett tapasztalatait leírja.

Móra gyakran meglátogatja az erdészt ásotthalmi tanyáján, nem egy írás e látogatások nyomán születik. A szép környezet ihletőleg hat az íróra, aki több tárcát, novellát, sőt könyvet — Georgikon — ír meg e kirándulások hatására. A Szegedi Napló 1918. augusztus 27-i, keddi számában Móra maga emlékezik meg egy vasárnapi matinéról, melyet Alsótanyán rendeztek. „E sorok aszfalthoz kötött szerény rovogatója tágra meredt tekintettel vonult vasárnap reggel végig az alsótanyai műúton, a világ egyik legragyogóbb vidékén."... „Kiss Ferenc tartott szabad előadást kedvenc témájáról, az erdőről és az erdősítésről. A legszakszerűbb részekbe is költői lendületet tudott bevinni és reszketett a szava a gyönyörűségtől, mikor kimondta a szót: erdő."

Móra Ferenc így ír igaz barátjáról, Kiss Ferencről a Szegedi Naplóban: ?
„Kiss Ferenc az én szememben nem e világból való ember. Őbenne a fák lelke él, amelyeknek ura és királya ő, ha minden király úgy szeretné alattvalóit, mint ő, de soha nem volna háború a világon. A szilfa neki adta a keménységet, a nyírfa a lágyságát, méltósága a tölgyé, derült nyugalma a juharé, szelíd, magyar bánata az akácé. Az egész ember termő élete olyan, mint az almafáé a napsütötte tisztáson. És az a csudálatos, hogy nemcsak a bogarak vannak jóba Kiss Ferkóval, hanem az emberek is. A jóságnak olyan atmoszférája árad belőle, hogy az ember maga is jobbnak érzi magát, ha vele van. Ez a szürkefejű ember azzal játszotta végig az életét, hogy erdőket ültetett a homokba, s arca verejtékével kertet csinált a sívó kopárból. Milyen nagy költő az ember, aki ilyen szépet tudott álmodni és milyen boldog lehet az a költő, akit túlélnek az álmai.”

Több mint negyven évi kitartó munka után, 1925-ben vonult nyugalomba, de tevékenysége nem csökkent, a munkától nem tudott elszakadni. Rendületlenül folytatta elméleti és gyakorlati tevékenységét.

Elsőnek veti fel a zöldövezet fontosságának kérdését. Ö újítja fel a Szegedet körülvevő ún. Makkos erdőt.

Részletesen foglalkozott a feketefenyő ültetésével, visszatekintett a történelmi múltba is.

A Föld és az Ember c. folyóirat 1930. évi 2. számában megjelenik A Duna—Tisza közti vadvizek és gazdasági jelentőségük c. értekezése. Ez az értekezés igen érdekes. Történelmi okmányok, továbbá 45 évi saját tapasztalat alapján 1484-ig visszamenőleg megállapítja, hogy a talajvíz apály és dagály szabályszerű időleges fellépésének 7—7 éves ciklusai vannak. Adatokkal bizonyítja, hogy a dagály-ciklusba beleesnek az összes árvizes esztendők, az apályos 7 esztendős periódusokba pedig a szárazságok, a már híressé vált aszályos esztendők. Ennek a ténynek az ismerete az Alföldfásításnál nagy jelentőségű segítség. Dagályos esztendőben biztos sikerrel lehet erdősíteni.

Az Alföld fásításában ennek nagy jelentősége lesz. Az 1928-tól gyakorlatilag is meginduló Alföld-fásításban hallatja véleményét, s ma is ebből az írásból (az Alföld-fásítás gyakorlati kérdéséhez) ismerhetjük meg a Szeged környéki erdőségek történetét.

Működésének 50 éves jubileumán, 1935. január 12-én a Szegedi Mezőgazdasági Egyesület örökös díszelnökévé választották.

1939. november 25-én pedig a Szegedi Tudományegyetem díszdoktorrá avatja.

Még a negyvenes években is alkot, rendszeresen kijár az erdőbe, növényhatározóját állandóan használja, megfigyeléseit pontosan rögzíti. Egész életében a közösségért, az erdésztársadalomért, népéért dolgozott. Tevékenységének eredményeképpen a Szeged környéki erdők területe és gazdasági értéke megnőtt, összetétele megváltozott, állapota megjavult.

Működésének köszönhetően az akác területe tízszeresére nőtt, a legsilányabb homokon pedig mintegy 900 hold feketefenyőt telepített. Működésének hatására az erdők összterülete később 7247 holdra emelkedett.

A mezőgazdasági és erdészeti szakma kimagasló egyénisége 1952. június 13-án, 92 éves korában halt meg.

(http://forestpress.hu/jie_hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1...)
(http://www.szilsarkany.hu/index.php?id=3)
(http://www.csemete.com/hir/-a-csemete-nevadoja-kiss-ferenc_29.php)
(http://erdeszetilapok.oszk.hu/01341/pdf/EL_1960_04_145-151.pdf)

De nem csak az erdész társadalom őrzi emlékét. Az egyszerű szegedi polgár, vagy a városba látogató turista is gondolhat rá, amikor sétál a újszegedi főfasorban, illetve a gyönyörű Széchenyi-téren a több mint száz éves, Kiss Ferenc által telepített hatalmas platánok alatt.

(http://geocaching.hu/caches.geo?id=154)

(összemásolta 2011-ben dr. Rigó Mihály okl. erdőmérnök)